A haverom nagyon szerencsés ilyen téren, állandóan csak jókat mesél a munkatársairól, meg hogy milyen jól elhülyülnek egész munkaidõ alatt, persze azért közben dolgoznak is! Mondtam neki, hogy protezsáljon be engem is!:)

Én nem mondanám a barátaimnak a kollégáimat, persze van kivétel. A közvetlen kolléganõmet nagyon szeretem, csinálunk közös programokat is.
A többieket is szeretem, de nem állunk túl közel egymáshoz.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert most már én is olyan helyen dolgozok, ahoil szeretek a kollégáimmal lenni. Régen sajnos nem volt így... Állandó piszkálások, kidumálás a másik háta mögött, folyamatos ellenõrizgetés! FÚJ!
De szerencsére ez már a MÚLT!!!

Én nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert van egy "családi" vállalkozásunk, ami igazából csak haverokból áll! Szerintem ennél jobbat nem is kívánhatna magának az ember! Így tényleg öröm dolgozni!

Igaza van Beusnak, nagyon fontos dolog ez, hiszen teljesen más úgy bejárni dolgozni, hogy tudod, megint jól fogod magad érezni, mert jófejek a munkatársaid, így örömmel teszi az ember, nem pedig undorral! Nekem már mindkettõben volt részem, és teljesen más világ a kettõ!

Beushoz hasonlóan én sem panaszkodhatom a kollégáimra, szeretem õket és jól ki is jövünk egymással, de persze van egy-két kivétel, mint mindenhol!

Én úgy gondolom, hogy nem mindegy, hogy az ember milyen környezetben dolgozik. Mennyire jön ki -nem csak a fõnökével-, hanem a kollégáival is.
Én szerencsésnek mondhatom magam, IMÁDOK bejárni dolgozni. Szeretem, amit csinálok, és a kollégáimat is! Ritka az ilyen!