Két embert nem ez fogja összekötni. Ha meg csak a házasság köti õket össze az már régen rossz. Nem vagyok házasság ellenes, de nem esnék kétségbe ha kimaradna az életembõl. Nem tartom létfontosságnak. Sõt ha jobban belegondolunk, hívhatnánk láncnak is. Ha úgy alakul aláírom az a könyvet, viszont soha nem az fog lebegni elõttem. Persze sokakat boldoggá teszi a házasság kötés, mert így nyilvánítják ki egymás elõtt, hogy összetartoznak. De kérdem én, az aláírásig nincsenek evvel tisztában? Ismétlem nem vagyok ellene. Aki megköti, jól teszi, aki nem, az is nagyon boldogan tud élni. Talán nem divatját múlt a dolog, csak sokan rájönnek, hogy elengedhetõ. A vágyam mindig is az volt, hogy megkérjem egy lány kezét. Megtettem, s mégis késõbb más miatt elment. Mi lett volna ha házasságra is lépek. Tehát ez is bizonyítja hogy nem köti össze az embereket. Az igazi kapocs, és az igazi elkötelezettség belül van.

Hogy kevesebb legyen a válás!

Szerintem nem csak maga a fehérruha, völegény, templom, rokonság, jó hangulat a fontos, hanem az elõkészület. Megszervezni az egészet KÖZÖSEN! És ez itt a lényeg. Szerintem ez az egyik legnagyobb próba eg komolyabb párkapcsolatban. Összehozni egy jó esküvõt, és közben nem összeveszni azon,hogy ki jöjjön, ki nem, milyen legyen a ruha, milyen nem...!

Talán én leszek itt a kivétel, de életemben nem képzeltem még el magam nagy fehér ruhában, anyakönyvvezetõ elõtt. Valahogy nem tartom fontosnak a házasságot, és a klasszikus férfi-nõi szerepekben sem hiszek. Az együttélést, a párkapcsolatot vmiféle együttmûködésnek látom, ami a feladatokat illeti. Szerintem mindkét fél akkor érezheti igazán jól magát egy kapcsolatban, ha 100%osan önmaga lehet. És emellett pedig az is fontos, hogy az együtt töltött idõben teljesen átérezhessem az összetartozást, a "mi-érzést", a sok közös pontot. Számomra mindez adja a harmóniát és boldogságot egy kapcsolatban.

Hát igen, a nagy nap... Jó lenne ezt egyszer megtapasztalni, hiszen ha csak egyszer éli át az ember, akkor élete egyik legcsodálatosabb napja lehet. Én hiszek abban, h ha mindkét fél akarja, igenis mûködhet a házasság!

Ezt én sem értem. Pedig a lányok többsége szerintem álmodik még arról a bizonyos fehérruhás napról, amikor minden csak róluk szól. Én legalábbis igen.

Szerintem ez nem egészen divat kérdése. Azt hiszem, a mai 25-35s generáció talán túl sok tönkremenmt házasságot tapasztalt, és ebbõl kifolyólag szeretnék elkerülni ezt. Az együttélés is lehet boldog, de ha mégsem mûködik, könnyebb megoldani a különválást...

Ismerkedés, nagy szerelem, együttélés, gyerek. És hol a házasság? Miért nagyobb divat mostanában az együttélés, mint a házasság?