Nekem teknõseim vannak. Még nagyon picik voltak, amikor hozzánk kerültek, ma meg már igazi kifejlett példányok. És el sem hinnétek, micsoda személyiségük van!:)

Az elsõ kisállatom egy Chin Chilla volt, amit az összegyûjtött zsebpénzembõl vettem! Nagyon szép kis állat, csak az volt vele a baj hogy amikor kiengettem a ketrecbõl el se lehetett kapni, úgy futkároozott!

Én 10 évesen kaptam meg az elsõ kisállatomat, egy barna cuki hörcsögöt. Nagyon imádtam õt és én is gondoskodtam róla!

Kaptam 12 évesen egy futóegeret, nagyon örültem neki, mert már régóta szerettem volna egyet, de az az igazság, hogy gyûlöltem kitakarítani a ketrecét. Rájöttem, hogy egy egér tartásánál nem olyan happy minden, mint gondoltam!

Egyetértek Rikyvel, de Lídiával is, mert jó dolog az, ha egy gyereknek már kiskorában van felelõségérzete valami iránt, de az is biztos, hogy ha nem figyelünk oda baja is lehet a gyereknek!

Hát pedig szerintem igenis fontos egy kisgyereknél, hogy legyen egy háziállata, hogy már kiskorban megtanuljon felelõséget érezni valami iránt. Arra meg a szülõnek kell odafigyelni, hogy ne legyen a gyerek beteg tõle.

Szerintem ha kisgyerek van a családban nem igen egészséges lakásban állatot tartani, mégha az kicsi is, mert akár szõr kerülhet a szájába vagy bármilyen betegséget elkaphat tõle. Maximum halakat érdemes tartani, csak azzal a baj, hogy nem igen köti le a kisgyerek figyelmét.

Rakd messze az akvátiumot a cicától!:)))))

Szeretem hallgatni, ha dorombol a cica.

Ez egy édes pofa!!!!