a bizalom mintha elveszett volna. mindenki fél, nem mer hinni, az igaz mondatokat is KAMUnak érzi, és azt keresi, hol akarják már megint bevinni az erdőbe... (vagy csak úgy egyszer az ágyba... ezen társkeresőn pl.)
félelmeinkkel nem zárjuk el a lehetőségét is a boldogságnak? tényleg ilyen sok az aljas ember? tényleg az vert át akit igy-úgy megismertünk, és nem csak mást képzeltünk a helyébe, egy álmot, -a saját álmunkat- és mikor kiderült, megint becsapottnak éreztük magunkat? ki is csapot be kit?
a bizalmat meg kéne adni annak akit megismertünk, és megérdemli. bízni kéne saját értékitéletünkbe, és elhinni azt, hogy vannak még emberek.....
csak tényleg figyeljünk a másikra, ismerjük meg, és ne egy istent építsünk köré, mert abban csalódni fogunk..... annak soha senki nem felel meg. nem azért mert nem elég jó, és nincs is olyan aki nekünk jó. lehet hogy még jobb is, csak más, nem az a megfestett kép, hanem élő, érző és szeretni tudó ember.
merjünk hinni abban hogy meg tudunk itélni embereket a szavaiból, tekintetéből, símogatásából, mosolyából, a bőre illatából.... csak magunknak ne hazudjunk.... és nem fogunk csalódni.



ezt sokszor elolvasom, hátha nekem is segít......