Árnyék voltam,testet kísértem.
Homokszem voltam üvegfalon gördültem.
Édes bosszút keserűért kiáltottam.
Porból lettem és por is voltam.


AZ ÁLCÁZOTT SZENT
DER VERKAPPTE HEILIGE

Üdvöd szívünk hogy ne bántsa,
reményed az ördög-álca,
ördög-szó, ördög-ruha.
Ám szemedből – mindhiába! –
süt szent voltod sugara!

„Most süllyed, bukik" - gúnyoljátok egyre;
valóban: hozzátok ereszkedett le!

Nagy üdve a kárára vált csupán,
nagy fénye megy sötétségtek után.


EZ A SOK NYÁMNYILA LÉLEK
DIESEN UNGEWISSEN SEELEN

Ez a sok nyámnyila lélek
zord haragra készt:
nyelnek mérget, míg dicsérnek,
hódolatuk rejt önmegvetést.

S mert nem vonszolódom velük
e korszakon át:
szenvedhetem tekintetük
gyilkos-nyájas, irigy sugarát.

Gyaláznának, bolondjukat
járatnák velem.
Szemük bennem vaksin matat,
nem igazodik el sohasem.