Tudom, hogy nagyon tud fájni, mikor szíven szúr egy

váratlan szó, s kiderül, ő már mást szeret, és csak meghalni

volna jó.

Nem az a fájdalom sírni, zokogni, hanem a fájdalmat

mosolyba fojtani. Az ember erős, de a szíve megszakad,

ha azt, kit igazán szeret, szeretni nem szabad.


Fáj, hogy ennyire szeretlek, mert ha rád nézek, látom, hogy ez téged mennyire nem érdekel.

Nehéz abbahagyni a sírást, mikor csak az a személy tudna téged megvigasztalni, aki miatt sírsz.


Szomorú a szívem, mert tudom, most nem lehetsz az enyém, összekavart életünk elindult egy rossz irány felé.
Mikor nem vagy velem, könny csordul le arcomon, meg kell próbálnom, de felejteni nehéz - tudom.
Mikor veled lehetek, szikrázik szívem, mert szeretlek, de e szeretet nem szerelem, ezért nem engedhetem, hogy szenvedj.
El kell, hogy felejtselek s te is engem, mert ha ezt most folytatnánk, az nem lenne jó egyikkőnknek sem.
Nem akarom, hogy fájjon, de ez nem lehet másképp, engedj el lágyan, s így megmaradsz nekem, mint egy álomkép.
Veled leszek álmomban, s erre az lesz a fájó bizonyíték, hogy reggel majd a párnámon ott csillog egy könnycsepp, mely az enyém.

Hiába gondolok minden percben a nevetésére, még is némán hallom vissza az üres csendet.

De ha a csönd már túlságosan is felülmúlja a nevetést, én már csak esetten nézek lefelé és suttogom magam elé: hiányzol.

Még könnyem folyik, ha arcod látom, édes szerelmem csak átölelni vágyom, még vérzik a szívem, ha rád gondolok, mert nélküled oly magányos vagyok. Még emlékszem az együtt töltött napokra mik számomra felejthetetlenek az óta. Soha én el nem feledlek és újból-újra kimondom: „szeretlek!”

Hihetetlen, hogy mennyi fájdalmat okoztál már nekem, de az még inkább hihetetlen, hogy még így is szeretlek téged.



A Fiú szerette, a lány nem. A fiú felnézett rá, a lány nem. A fiú szerelmet vallott, a lány megalázta. A fiú sírt végette, a lány kinevette. A lány csak akkor jött rá mit tett, amikor a fiú sírjára virágot tett.

Várni valakit, ki nem jön többé, eljönni onnan, hol boldog voltál, otthagyni örökké. Szeretni valakit, ki nem szeret téged, könnyeket tagadni, mik szívedben égnek. Kergetni egy álmot, soha el nem érni, csalódott szívvel mindig csak remélni. Megalázva írni egy könyörgő levelet, S szívdobogva várni, nem jön-e rá felelet.
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni, mással látni őt, s utána fordulni. Kacagni hamis lemondással, hazamenni, sírni néma zokogással. Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat, s imádkozni azért, hogy ő ne tudja meg mi is az a bánat!