Magamról nem tudom, mit írjak, hiszen egy ember (lelke) olyan összetett, bonyolult, hogy nem tudom, hol kezdjem. Nem vagyok egy átlagosan gondolkodó ember. Az emberekből többnyire két érzést szoktam kiváltani: vagy szeretnek, és a tűzbe mennek értem, vagy utálnak, s megfojtanának egy kanál vízben. Szerencsére, ez utóbbiak lényegesen kevesebben vannak. Így érzem. Igazából én senkit sem gyűlölök, legfeljebb nem szeretem, de nem bántok senkit szándékosan. Szókimondó vagyok, a dolgokat szeretem tisztázni, s ebből olykor adódnak félreértések is..., de hát hol nem? Ennek ellenére minden reggel bátran bele merek nézni a tükörbe, mert egy tisztességes ember néz vissza rám, s nekem ez elég. Mindig kiálltam az igazság és a gyengébb mellett, még akkor is, ha nekem ebből hátrányom származott. Úgy érzem, maximalista vagyok mindenben, s mivel ez nekem természetes, néha azt hiszem, hogy másoknak is az. Tudom, ez nem egy jó pont, de így van. Gyakorlatilag nem tudok hazudni. Egészen egyszerűen azért, mert fárasztónak tartom a hazugságokat fejben tartani. Sokkal egyszerűbb a valót mondani. Másrészt rám van írva, ha nem azt mondom, amit gondolok. Szeretem a szabadságot, s szeretem, ha én dönthetem el, hogy mit szeretnék tenni vagy mit nem. Ha valaki kényszeríteni akar bármire, akkor arra ellenállással reagálok. Szeretettel, türelemmel azonban mindent el lehet nálam érni. Mindenemet odaadom annak, akit szeretek, s ezt kérnie sem kell. Talán ebből fakad, hogy mások örömének mindennél jobban tudok örülni, mint a sajátomnak. Önálló és független, merész és félénk, álmodozó és ésszerű, kreatív és energikus; ez mind én vagyok, ebből adódóan nem élem unalmasan az életemet. Az az ember vagyok, aki nagyon szeretne már egy Igaz Társat. Nem dohányzom, de ha te igen és minden más tökéletes, akkor nem érdekel. Fontos hogy te is érdeklődő és értelmes legyél, tiszta és ápolt. A sex-en kívül más is érdekeljen (nem mondom hogy az ne) alt és fontos hogy őszinte légy! Tudj, legyél képes szeretni boldogan, felszabadultan! És persze gyengéd legyél, szeress és fogadj el úgy amilyen vagyok, a megváltoztatni-akarás kényszere nélkül. Fontos számomra a személyiség harmóniája, a személyes vonzerő. Talán a szellemi-lelki összetartozás, hasonlóság határozza meg emberi kapcsolataimat. Hiszek a bizalom szentségében, abban, hogy nélküle az életem elviselhetetlen és borzasztóan nehéz lenne. Vágyaim, elképzeléseim vannak arról, hogy kit is szeretnék (tudnék szeretni) igazán, önzetlenül, odaadóan. Nem az számít, hogy hány éves vagy, hogy milyen a hajad színe és hány kiló vagy. Nem az számít, hogy mennyi pénzed van és, hogy Budán vagy Pesten laksz, vagy az ország bármely részén (Budapest nem a világ közepe számomra). Hogy vezető beosztásban, vagy alkalmazottként dolgozol egy multinacionális cégnél, vagy egy óvodában. És az sem érdekel, hogy a szüleid egy nemesi család sarjai és milliomosok-e vagy sem. Hogy ne legyek félreérthető: nem az igénytelenség beszél belőlem, de ezt talán Te is érted. Nem a bizalmatlanság beszél belőlem, mert igazából így is, meg úgy is lehet csalódni: egy elkapott, vonzónak talált tekintetre felépített személyiségben is, meg esetleg egy levelezési időszakban elképzelt "gondolatcserés társ"-ban is. Ördögi kör! De mivel piszok rossz magányosnak lenni, hát keresem a jeleket. Mint tűt a szénakazalban. Még mindig szeretnék hinni abban, hogy igenis van: meglátni és megszeretni (valami erős vonzalmat érezni). Hogy kit keresek? Tényleg nem lehet egy-két mondatban megfogalmazni. De még egy tetemes adathalmazban sem. Hiszen az általam leírtakat nem látod, nem érintheted, nem kézzelfogható. Sok mindent megtudhatsz rólam, ez Számodra mégis nagyon kevés lehet. De ez talán nem is baj. A női megérzéseidnek is kell helyet biztosítani, hogy valóban nőnek érezhesd Magad, vezethessenek az intuícióid, a vágyaid. Különben valóban csak az én soraim maradnának és egy kapcsolathoz több kell sokkal több! Nyilván nem egy egy éjszakás kaland potenciális jelöltjét, s nyilván nem is úgy indul a dolog, hogy "holtomiglan"... Én inkább úgy fogalmaznék, hogy kezdetnek már az is jó jel, ha azt érzem: igen, vágyom arra hogy írjak Neki, majd egyre többel nyithassak Felé és be merjem engedni az életembe, hétköznapjaimba. Majd előbb-utóbb lefekvéskor, vagy akár a reggeli ébredésemkor is az agyamban lesz... kiűzhetetlenül. A munkám nyüzsgő, mellette még mindig tanulok, a barátok, stb... de ezt most nem részletezem. Viszont tömegben magányosnak lenni, az még százszor rosszabb. Kérdezhetnéd: akkor mi a baj Veled? Mert nyilván van... Egyszerűen az van: NEM mindenáron, vadászva, s csak azért, hogy "valakim legyen" címszóval tekintgetem a világot, s benne a másik nemet... Hanem a (számomra) Valakit keresem. A gondolatcserétől egészen az ágyig. Belvilágom/külvilágom részének. S erre tényleg nincs mérce. Nem lehet megfogalmazni mennyiségekkel, mint pl. cm, Ft, stb. Nincsenek irreális elképzeléseim. Mert számomra gyakran nem azok a dolgok fontosak, mint amit a mai világ, élet hajszol. Számomra csak Ember létezik, meg Érzések, meg Szavak, Mozdulatok... S a Bizalom. Azt a Nőt keresem, akinek a jelenlétét akár csukott szemmel is megérzem. "Ahogy a szél meglebbenti a függönyt. Nem a szél, nem a függöny, - a lebbenés." Mivel nap minta nap, nagyon sok ember vesz körül, s mindenki a gondjával, bajával keres meg, nagy a szellemi leterheltségem, s szükségem van néha az egyedüllétekre. Ez lehet, hogy 1-2 óra, de lehet, hogy egy hétvége. Ilyenkor megpróbálok feltöltődni. Ezért nem mindig szeretek olyan helyekre menni, ahol nagyon nagy a "népsűrűség". Jó kedélyű ember vagyok, szeretem, ha az emberek nevetnek körülöttem. A munkám a hobbim, a hobbim a munkám. Fontosnak tartom, hogy az életem ezen oldala remekül sikerült, én valóban azt tehetem nap mint nap, amit igazán szeretek. Ez a tény nagyban hozzájárul ahhoz, kiegyensúlyozottnak mondhatom magamat. Tudom, e sorokat még elolvasni sok volt, ezért ha úgy érzed, hogy több kérdés van Benned, mint válasz, talán nem véletlen...