Előzmény:
4. éve vagyok szerelmes egy lányba.
neve: Adrienn!
2009. Július.4.Szombat - Vele voltam mert meghívott magához falúnapra.
2009.Július. 12. Vasárnap - Vettem neki egy hangszórót a számítógépéhez, nem
engedtem hogy kifizesse, megharagudott.
2009.Július.6
Hétfön nagyon magam alatt voltam, a kolegák megkérdezték,
-Mi van valakid meghallt?
-Nem csak a szívem tört össze!
-(kiröhögtek, majd hazazavartak, mondván menny el hozzá és vald be neki hogy szerelmes vagy belé)
Hazamentem és írtam neki egy levelet....egy (szerelmes levelet)

"Drága Adrienn!!!
Szeretném neked itt és most bevallani irántad érzett érzelmeimet. Az elmúlt 3 évben nem mertem eléd állni, pedig számtalanszor szemtől szembe álltam veled. Nem tudtam, hogy mit is akarok igazán. Féltem, bevallani érzéseimet irántad, féltem a reakciódtól, féltem a visszautasítás rideg gondolatától. De leginkább attól féltem, hogy elveszítek egy igaz jó barátot a te személyedben. Mert bizony tény, hogy mi barátok voltunk a múltban és a jelenben is azok vagyunk. De most hogy itt elmondom neked érzéseimet attól tartok barátságunk nagy veszélybe került, de nem érdekel. Igen szerelmes vagyok beléd. Már a legelső pillanattól kezdve mikor megláttalak, kivert a víz, nem tudtam semmit a körülöttem lévö világról, a szívem úgy kalapált, mint a gong bokszmérközés után. Akkor már tudtam szerelem első látásra. Eleinte hozzád sem mertem közeledni, féltem, hogy rájössz, mit titkolgatok. Benned láttam az igazi nöt és ez az érzés mind a mai napig bennem van. Ismered, gondolom ezt a bizsergető érzést, nem tudsz parancsolni a szívednek, csak ő jár az eszedben, minden porcikád utána sóhajtozik. Amit irántad érzek, azt lehetetlenség volna leírni, ugyan is azt át kell érezni, bele kell élnie magát a másik félnek. Ha egy lány elment velem szembe az utcán, a te mosolyod, a te pillantásod, a te szemeid ragyogását kerestem. Azt hittem, hogy csak egy fellángolás, de tévedtem, én is emberből vagyok. Azt hittem megnyugszom majd de, már akkor tudtam és most már még erősebb a hitem abban, hogy nekem melletted, neked pedig mellettem a helyed. Sokszor írtam neked levelet, sokszor megfogalmazódott bennem mit is írja neked, de a végén minden egyes alkalommal a félelem gyözött és így a gondolataim melyeket irántad érzek magamban maradtak és elkezdtek felörölni mint a malomban a búzát, úgy örölte fel a gondolat a szívemet. Sokszor gondoltam közben rád, vajon mit gondolhatsz rólam, mikor e sorokat olvasod. Sokszor eltéptem, kidobtam a kukába, mondván úgy is visszautasítasz. Érzem s tudom, minden embernek jár egy esély, e Földön. Sokat sírtam, álmodoztam, reménykedtem rólad, de mindig ugyan oda lyukadtam ki. Érinthetetlen, oly távol vagy, de a szívemben mégis oly közel. Nem akarlak elveszíteni. Lehet, most gyávának tartasz, de hidd el ez most így a legjobb. Egyszer egy közös ismerösünk azt mondta neked is és nekem is: „ A szerelem nem játék, nem lehet vele játszani majd félre dobni, mint egy megunt játékot, ugyan is a szerelem képes felörölni az ember érzéseit, belülről mar, mint a mustár. Láttalak sírni láttalak nevetni, fogtuk egymás kezét, szomorúan öleltük egymást, vajon látjuk-e egymást valaha még. Ismersz, de nem eléggé, most ismerd meg az érzéseimet, mellyel minden egyes nap meg kell küzdenem. Láss belém.