(férfi)

Vesd le az ingedet

Lebbentsd ki melledet

Lebbentsd ki hadd látom

És még olyat tegyél, hogy te, nekem legyél

A kebelbarátom

(közben, ez jár a fejében)

Mellesleg, a lebbentett keblek mellett

Szeretem, a frissen kirántott

Finom csirkemellet



(nő)

(Áhítattal mondja)

Ó, te édes, te drága

(gondolja)

Kinek, oly drága a nadrágja

Hogy leülni sem mer

Csak állva

Állja a

Sarat

Közben meg rajtam matat

Ha már kimatattad

Magadat

Rajtam

Rajtam legyen a sor

Végre

Hiszen mi végre a matatás

Ha azt nem követi

Egy kiadós útmutatás

Nincs szükségünk ahhoz

Erkélyre

Hogy mi ketten

Rátaláljunk

A

Kéjre

És most rajtunk áll

Hogy közösen álljunk

Vagy üljünk

Rajta hát

(sürgetően sorolja)

Merüljünk

Jó alaposan bele

A nadrággal végezzünk

Le vele

(türelmet erőltetve magára)

S, ami, ott benn csak

Magában áll

Én tudok neki egy jobb helyet

Idebent, az odabenti magányos helyett

Ki tettre kész, most nem dumál

(hadarja)

Na, add csak gyorsan

Mi

Nekem dukál

(lassan, érzelemmel, és felfokozott vággyal leheli)

Ez, az

Mi

Nekem való

Ez nagyon jó

Ó Ó
Ó