Sétálok a folyó parton
a bukó nap fényében,
téged látlak a csillogó víz tükrében,
látom szemedben az izzó vágyat,
testem hullámok érintik, érzékien, lágyan,
érzem, ahogy karjaid ölelni kívánnak,
milliónyi csillagból vetek ma ágyat...
fejedet némán közelebb húzom,
boldogság könnyeit látom arcodon,
édes csókjaid érzem
félig nyitott ajkamon...
nézd a lángoló magasságot,
a tündöklő kéket,
fényében fürdünk,
testünk meztelen,
sóhajunk az égre száll,
felrepít a kéj,
ölelésedtől varázslatos ez az éj...
hátam ívbe hajlik,
testem megremeg,
kérlek gyere vedd el,
tied mindenem,
ne hagyj szenvednem,
hisz oly édes kín a szerelem...
félek, reszketek, hogy rám talál a reggel,
's csak nekem kel fel a nap,
de ahogy a hullámok
a kövekhez csapódnak,
a hangodat hallom általuk,
ereinkben a tűz lángra kap,
szerelmünk, mint a víz árad,
s mi összesimulunk, mint víz és a part...

A vers után közlése csak a szerző engedélyével lehetséges.