Sorsunk...

Sorsom immár sorsodhoz kötődik.
Látod? Már létem léted része lett.
Mosolyom napfényként beléd szövődik,
s te ragyogsz rám a csillagok felett.

Szavad zenéje incselkedik velem,
s csengő kacagásom kísért, ha alszol.
Öledben hálok minden éjjelen,
mert akkor is vágylak, ha haragszol.

Lelked derűje a fénylő napom,
s szívem békéje az éjed csendje.
Öleljen lágyan szerelmes dalom,
hogy életed sebeit befedje!

Sorsom keresztezte az utadat,
lényed beivódott az életembe.
Hiába keresel ebből kiutat
mindig találkozunk a végtelenbe.
( Harcos Katalin )

Wass Albert: Te és a világ - Vágy és öröm...

Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb mûvészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen.
A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán idõnként kivirágzik az öröm. Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon. Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére. Csak olyan növényt enged meghonosulni benne, melynek virágai szépek és illatosak. Vagy melyek kellemes ízû gyümölcsöket teremnek. Dudvát, gyomot nem tûr meg maga körül. Olyan növények gyökerét sem ülteti el, melyek fejlõdéséhez a kert fekvése és éghajlata nem alkalmas. Melyeknek kivirágzásához esélye nem lehet. Így tesz az okos és jó kertész.

Légy tehát okos és jó kertésze a lelkednek.
Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdõ csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.

Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.

B. Radó Lili
Várni

Csak ülsz és várod. Olykor kitárod a karod,
szemedbõl boldog álmok édes derûje árad,
lelkedrõl lepkeszárnyon peregnek a dalok,
fiatal vagy és remélsz és harmatos a reggel.

Csak ülsz és várod. Elõbb békén, majd egyre jobban,
a szived néha-néha hangosabban dobban,
hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és
ajtód elõtt kopod! majd újra halkul a lépés.
Riadt szemedben némán fakúl a ragyogás
s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.

Még biztatod magad, hogy jönni fog talán,
de két karod ernyedten mégis öledbe csuklik,
szemedbõl könny után könny törületlen szivárog,
s míg ülsz ajtód elõtt és azt hiszed, hogy várod,
szívedrõl cseppek hullnak, megannyi vérzõ kláris,
már nem bánod, hogy nem jön, már nem bánod, ha fáj is
és nem bánod, hogy közben lassan leszáll az éj.

Fényetek elvarázsol, s újra érzem;
Szeretnék Én is Csillag lenni!
Szeretnék évmilliókig élni,
szeretnék a Hold csillogásában fürödni...
De valójában csak azért szeretnék csillag lenni,
hogy Téged megkeresselek Kedvesem!
S ha megtalállak,
szeretnék ablakod elé szállni,
hogy beragyogjam Életed,
hogy Veled legyek mikor aludni térsz,
s, hogy fényemmel Én ébresszelek!
Én lennék a Te Csillagod,
figyelném minden mozdulatod,
széppé varázsolnám minden napod!
Éjjel vigyáznék Álmodra,
beszállnék szobádba...
Akkor végre visszanyerném emberi formám
Odalépnék Hozzád, s arcod megcsókolnám
Leülnék ágyadra, s néznélek merõen csodálva!
De újra felkel a Nap! Ó, ez a gonosz,
hát újra elriaszt Tõled!
Egy újabb nap Nélküled!
A Nap újra az Égre taszít,
s mire Te kinyitod szemed,
Én újra az Égen leszek!

Hinned kell...

Hinned kell a boldogság lehetõségében, hogy csakugyan boldog légy.
Az vagy,amit gondolsz, és csak azt tudod elgondolni, amiben hiszel.
Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik.
Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek.
Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul.
Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít.

A jó gondolat: ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás, felemelkedés.
Élni csupán a legtisztább vágyak szerint érdemes.
Attól függõen, hogy vágyaink keserûek vagy édesek,
fanyar vagy boldog lesz az életünk.
Képzeld el, amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél.
A boldogság vágy, a képzelet, hit, a cselekedet megvalósulás.
(szerzõje ismeretlen)

Valaki aki akkor is fogja a kezed
Mikor úgy érzed minden elveszett.
Valaki akinek szemébe nézel
És tudod nem kell többé félni,
Valaki aki érted él és akiért
Neked is érdemes élni

Dsida Jenõ

A rejtett igazi..


Sokszor, mikor a napba nézek,
már-már azt hiszem:
õ az igazi.
S elfelejtem, hogy minden látható,
tapintható és megcsókolható:
a rejtett igazinak
árnyéka csupán.

Valahol bennünk van az élet,
melynek árnyékát éljük,
valahol bennünk van a ház,
melynek árnyékát lakjuk,
valahol bennünk van a kenyér,
melynek édes árnyékát
megszegjük estelente.

Vagy valami irgalmatlan kék tó
mérföldes fenekén,
vagy felhõkbe gomolyítva úsznak
és távoznak tõlünk az égen -
messzirõl, messzirõl visszakiáltva:
Poéták, bolondok,
meg tudtok-e fogni?

Én nem tehetek róla,
megejtett ez a nyilvánvaló igézet.
Ha kedvesem hófehér vállára nézek,
ha mélységes, barna szemébe nézek,
remegve dobom felé a kérdést:
Milyen lehet a Gyönyörû,
kinek árnyéka vagy?

1928