A legtöbb ember nem szereti elmondani, sőt néha még saját maguknak sem merik bevallani hogy mi a káros szenvedélyük. Pedig ilyenkor szerintem az segít ha beszélhetünk róla.
Én bevallom őszintén, hogy az én káros szenvedélyem nem más mint a CSOKOLÁDÉ!!!!!!!!!!!!!!
Nagyon de nagyon édesszájú vagyok, s élek halok a csokoládéért. Egyszerűen nem tudok lemondani róla. Persze nem azt kell ezen érteni hogy éjjel nappal édességet eszek, ez nem így van. Van olyan nap mikor egyáltalán nem is eszek csokit. De azért egy kis kockát engedélyezek magamnak minden nap.
Rengeteg csokit ettem már eddig, igaz egy kicsit meg is látszik rajtam, de ha belegondolok abba a mennyiségbe amit eddig elfogyasztottam, igazán jól nézek ki. Igaz ez a másik szenvedélyemnek köszönhetem, a SPORTnak!!!!
Sosem voltam egyik sportágban sem az első három helyen, de mindig lelkesen vetettem bele magam a versenyzésbe, vagy a sportolásba. Legyen az futás, kosárlabda, foci, szertorna, úszás stb, én mindig élvezzem. Úgy gondolom a két szenvedélyem kölcsönösen kiegészíti egymást, s ez így van jól. Mindkettőtől boldog vagyok, s feldobja a napom. Így igazán könnyű és vidám az élet. Ha kicsit szomorú vagy dühös vagyok, mindkettő jó segítség, ajánlom mindenkinek.

Délelőtt hallgattam a class rádiót, s meg kell mondanom kellemesen csalódtam a pesti emberekben. Bemondták a hírekben, s Balázsék is foglalkoztak vele, hogy mennyi autós felvesz vadidegen embereket, s ha az úticéluk útba esik ingyen elviszi őket. Ez mennyire fair dolog tőlük. Sőt állítólag már külön honlapok vannak, ahol be lehet jelölni hogy merre mész majd autóval, s jelentkezhetnek emberek, hogy elvidd őket. Sajnos részletet nem tudok erről, de annyira nem is fontos nekem, mert nem igazán járok mostanába Pesten. De remélem mire mennem kell, addigra vége lesz a sztrájknak.
Annyira rossz , hogy ilyeneknek kell történiük ahhoz hogy az emberek segítsenek embertársaiknak. Tisztelet a kivételnek, mert van aki amúgy is segít másoknak, de ők vannak kevesebben . Igaz megértem azokat is akik nem teszik, mert nagyon eldurvult a világ, s ma már nem mindenkiben lehet sajnos megbizni. Tehát mindkét félnek igaza van.
Azért ez már nagyon jó jele annak, hogy nincs minden veszve.

Gondolom mindenkinek megvannak a saját rutinjai már amint a reggeli ébredést illeti. Én sem vagyok másként. Ha regggel megszólal az ébresztőm, azonnal kiugrók az ágyból, mert ha nem cselekszek elég gyorsan, akkor aligha nem mennék dolgozni, mert visszaaludnék . S az nem lenne a legjobb.
Lassan 3 éve kellek minden reggel 4:20kor, hogy a reggeli teendők mellett elérjem a buszomat. Most már nem igazán jelent számomra gondot, sőt megszoktam. A buszozás meg nem fárasztó, sőt szeretem, mert míg elérek Gyulára addig van elég időm hogy az aznapi munkanapra felkészüljek. Ilyenkor vagyok ám elég vicces, mert csak nézek ki a fejemből, s az agytekervényeim csak úgy forognak. Két busszal jutok el a munkahelyemre. Eddig még mindig sikerült elérnem a csatlakozásokat, s időben beérni a munkahelyre, bár voltak húzós helyzetek. Ezekről is órákat tudnék mesélni.
Vannak olyan napok amik nagyon jól indulnak, de vannak olyanok amiken lehet javítani. Ilyen javító tényezők pl. a kedvenc buszsofőr (Misi), egy kedvenc szám a rádión, stb. Ha ezek nem jönnek be, /mert nem Misi van a buszon, vagy rossz számok mennek a rádión,/ akkor ilyenkor kerül elő a táskámból a vésztartalék. A csodás Mp3 lejátszom, ahol a számomra állandóan kívánságműsor van. Hidd el, így gyorsan eltelik az idő. Bár a mellettem ülő személy lehet hogy nem díjazza a zenei ízlésemet, de az az ő baja . Nem hallgatom hangosan, de akaratlanul is vannak olyan számok, melyek hangosabbak mint a többi. Ez van.
Ma szerencsére jó nap van, Péntek ami ráadásul sokat javít a helyzeten, s a legjobb, gondolom kitaláltátok, az első buszon ki más lett volna a sofőr mint MISI!!!!!!! A szokásos vicc mesélés után garantált a jókedv.
Tehát így ülök bent a munkahelyemen, s lassan zárom soraimat, mert várnak az irataim.
Mindenkinek szép napot, s kitartást a hátralévő naphoz.

Régen fent voltam más hasonló oldalon, de nagyon nagyot csalódtam, s egy darabig nem léptem be ilyen oldalra .
Sokat voltam egyedül, ami néha jó volt, de voltak olyan napok, időszakok, mikor jó lett volna valakihez odabújni, megölelni, beszélni valakivel aki meghallgat, s ha nem is tud segíteni, de ott van az emberrel és s öleli míg meg nem nyugszol. Nálam is volt ilyen időszak, s úgy gondoltam megpróbálom újra, mert sosem lehet tudni. Ha az ember nem kockáztat, akkor nem jut előrébb. s a Hibáinkból tanulunk. De eltökéltem, hogy őszintességet várok el mindenkitől, s én is öszinte leszek. Mert mindenki tudja, hogy nem tetszett mindenki mindenkinek. Remélem mindenki megtalálja azt akit keres, s nagyon boldog lesz. Tehát mindenkinek azt üzenem, hogy legyen optimista, s ha nem jön össze, akkor se adja fel, mert sose lehet tudni mit hoz a holnap.