Oly furcsák vagyunk mi emberek, a lelkünk sír, az ajkunk nevett.Egymásrrol azt hiszük boldogtalán, és írigykedünk minden szaván. Azt hiszük ha a másik szeme ragyog, gondolatai tiszták szabadok.S nem veszük észre hogy vennénk észre,hogy könyei égnek csilogo szemébe. Hazugság az egész életünk, hisz akkor ís sírunk ha nevetünk. Primula