Nah, hát erről beszélek...naplóírásilag.
Nem lesz - még - diákigazolványom. Vagyis lehetne, de az nem olyan, mint amilyet szerettem volna.
Ennek kapcsán gondolkoztam azon, hogy bizonyára sokkal, de sokkal bölcsebb a Sors/Isten, mint én magam. Mindig tudja, mire van szükségem. rre most nyilván nincs. De vajon akkor mire?

Új Év, Új Élet....
nagyon-nagyon vágyom A diákigazolványra.

Anyám, segíts! Hogyan legyek megértő és együtt érző úgy, hogy ne tűnjek sem tolakodónak, sem szánakozónak?
Basszus: ez itten számomra NEM JÁTÉK! Bármennyire szánalmas(nak tűnik), ez is egy lehetőség. Szavakra, gondolatok cseréjére, kapcsolatok alakítására IS. S bizonyára engem minősít, hogy ezt a játékot is véresen komolyan játszom.

Most nézem az adatlapomat, s el vagyok képedve!
Nem is vagyok még 50 éves - de biztató, hogy a rendszer megelőlegezi nekem,hogy leszek:)))))

Nahát....micsoda egy szép szám ez a mai.
S az járt az eszemben, hogy vajon milyen összefüggés lehet az igények, s az adottságok között?
Csak magam szerint, természetesen: minden bizonnyal szebbek és fiatalosabbak vagyunk mindenki másnál. Hogy lehet az, hogy X.Y. a 40valahány évével úgy néz ki, ahogy...(biztosan semmi egyéb dolga sincs...csak nekem, csak engem, csak...)
S hol lehetnek azok a pasik, akik arra vágynak, hogy a más leharcolt feleségével kavarjanak? Itt vannak, itt vagytok :)
Csak arra nem találom a választ, hogy a más leharcolt feleségének meghódítására fordított időt, s energiát vajon miért nem a saját leharcolt kapcsolataikba forgatják bele?
Izgalom? Újdonság? Önfeledtség?
No, erre vágynak a leharcoltak is. Csak - tapasztalataim szerint - baromi nehéz megunt, agyonhallgatott, kívülről megismert mozdulat hatására beindulni!
Erre "csak" az idegen képes.
Bocs Fiúk!

Azanya! Hogy el tudok csodálkozni dolgokon....magam is meglepődök. Már csak nagyon kíváncsi lennék azon hímnemű keresgélők orcájára, akik leírják: "boldog házasságban élek"...s mit keresnek: "kötetlen kapcsolat". Hogyan fér ez össze? Melyik a hazug?
Mert azzal - persze - semmi gondom nincs, hogy 20-25-30 évnyi házasság után unjátok anyát. (megjegyzem, én is untam apát) De akkor mi a fenének a boldog minősítés a házasság ténye elé?
Vagy én ülök fordítva a lovon?

Nem mondhatni, hogy következetes naplóíró lennék...
Ám az eltelt idő a szemvillanásnyi kategóriába tartozott.
S halottak napja lesz. Megannyi árnyék, elmúlt boldog és keserves pillanat emléke. Fel-felvillanó emlékfoszlányok, s a hiány. Hiánya Valakinek. Anyának, Apának, Testvérnek, Gyermeknek....Valakinek, aki már nincs velünk. Béke poraikra.

Mi jutott eszembe? Einstein és a relativitás elmélet...s az idő...s hogy mennyire relatív. Vannak ólmosan vánszorgó másodpercek, s pillantásnyinak tűnő napok...s hogy egy egységben nem feltétlenül ugyanannyi tevékenység, érzés, aktivitás fér el...néha gyötrően sok, máskor kínosan kevés. Nahááááááát......

Jól eltelt egy hét...
S ma csodajó idő volt.Diószedéshez pont a legjobb. Fantasztikus fények, s illatok...nem igazán szeretem az őszt (menthetetlenül mediterrán vagyok, lehet nagyon meleg, s azt sem bánom, ha párás - ez nem is mediterrán? akkor vajon mi is?), de a mai napot nagyon élveztem. Most jöttem rá, hogy nagyon finom illata van a diónak, amikor lehántom róla a kabátját.

Ha lúd, legyen kövér....lehet, a rendszeres naplóírást (is) kipróbálom. :)
Regisztráltam, szétnéztem. S közben azon jár az agyam, hogy azért ez már mégis csak a XXI. század. Egy gép, egy jelszó...s láss csodát. Beköszönnek idegen arcok a nappaliba. S vajon milyen szempontok azok, amik alapján válogatsz, s válogatva vagy?
Vajon mennyiben döntő egy-egy kép, a háttér, mert - persze - az alap elképzelések már ott vannak a szűrési feltételek között. Gondolom, mindenki másként működik....(ez jól is van így), de érdekel/ne, hogy ki, milyen indíttatásból és hogyan...
Na,majd meglátom - remélem -.
S közben szomorú is vagyok. A lehetőség, hogy ismerkedésre, barátkozásra ilyen lehetőség is van, nagyszerű. De vajon hány végletekig elmagányosodott ember ül a gépe mögött?
"A társas kölcsönhatás vagy másképpen interakció az az emberi történés, mely lehetőséget nyújt a többi emberrel való kapcsolatok kialakítására, a magány feloldására, hiánya pedig megakadályozza az embert abban, hogy beilleszkedjen a társadalomba." Csepeli György
Hmmm...van itten interakció?